Kritikák
Jó éjszakát és jó szerencsét??
Az amerikai zsidó médiának Adolf Hitler mellett talán a legrágalmazottabb figurája A wisconsini szenátor, Joseph McMarthy (1908-1957). A McCarthysmus szót az 1950-es években találták ki annak kifejezésére, hogy valaki démonizálja politika ellenfeleit, és a szó ma is használatos. Állításaik szerint McCarthy kegyetlenül üldözött ártatlan amerikai hazafiak százait a kommunistaság vádjával, és a félelem árnyékát borította az országra. McCarthy sötét figuráját evangéliumként terjesztették, és nevetségessé tették az amerikaellenes idegenek tevékenységéből következő belső árulás veszélyét. Az Oszkár-díjra előterjesztett "Jó éjszakát és jó szerencsét" /JÉ&JSZ/ c. film nem mond semmi módon ellen ennek a szokásos bölcsességnek, és igazából örökössé teszi azt a mítoszt korunk mozilátogatói számára. Mint általában, a tények kimutatják a McCarthy mítosz hazug voltát- Mint a zsidók által futtatott, liberális töltésű wikipédia ma elismeri: angol viki cikk McCarthyról Noha McCarthy tevékenysége kapcsán nem ítéltek el vagy folytattak le bűnvádi eljárást kémkedés miatt, megszerzett szovjet híranyag, mely a már megszűnt venona tervből származik, és a szovjet archívumok napvilágra került anyaga azt mutatja, hogy nem kevés vádolt személy szovjet kém vagy kommunista-szimpatizáns volt. Enyhén szólva ez mondja ki a végső szót. Az újabb kutatási eredmények kimutatják, hogy McCarthy messze nem túlozta el a kommunisták számát az amerikai kormányban, valójában alábecsülte a szovjet ágensek beszivárgását és hatásukat a Roosevelt és Truman kormányokba. Akik a "boszorkányüldözést" becsmérlik, figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy volta, és vannak boszorkányok a kormányban, akik halálos mérgüket forralják ott.
Murrownak tényleg sajátos stílusa és személyisége volt, és szemben a mai TV hírmondókkal és vonzani akaró figurákkal szónoki tehetséggel volt megáldva. Noha elsősorban pingpong-szerű interjúira emlékszem az "embertől emberhez"c adásában (különösen a Fehér Házról szóló adásai az unalmas Jacqueline Kennedyvel), kemény riportjai messze voltak a boldog beszélgetésektől, ünnepségszerű, áltartalommal teli adásoktól, melyeket ma híreknek neveznek. Noha sajnos tehetségét zsidó érdekek és baloldali irányzatok támogatására használta, nyíltsága és intelligenciája hiányzik a mai műsorokból. JÉ&JSZ Murrow egy beszédével kezdődik, melyet 1958-ban mondott el a Rádió és TV hírek szerkesztőinek egyesülete előtt. Ebben keményen kritizálja az ipart lomhaságáért, kényelmességéért és önelégültségéért, és a TV-t, mert azt arra használják, hogy becsméreljen, becsapjon, szórakoztasson és elszigeteljen bennünket. El kell ismernem, hogy ennél igazabb szavakat ritkán hallottam, és ezek a szavak keményebbek lettek volna, ha ismerte volna a média mai sajnálatos állapotát. McCarthy nyakában nagy kövér albatrosz ült a zsidó buzi Roy Cohn személyében, aki fő jogi képviselője volt. McCarthy bukására pályáztak? Mostanában olyan jelentéseket olvasta, hogy pontosan ez volt a helyzet, és Roy Cohn és nem a média Edward R. Murrowval vagy mással buktatta meg a szenátort. Cohnról, aki az 1980-as években halt meg AIDS-ben, minden oldalról elismerik, hogy teljesen gátlástalan és megvetendő személyiség volt. A JÉ&JSZ-ben mégis nagyon minimális a szerepe, csak röviden mutatják egy archivált filmrészletben. Ma tudjuk, hogy a kommunisták helyett McCarhy igazi célpontjának a zsidóknak kellett volna lenniük. az 11950-es évek vitája azon feneklett meg, hogy ki volt kommunista vagy kommunistabérenc, mintha egy szervezet tagsága valamit is bizonyított volna. Tény, hogy a legtöbb személy, akik ellen kommunistaságuk miatt nyomozott, zsidó volt. McCarthy nemzeti vonalat hozott az országba, és ez megdöbbentette a zsidókat és a liberálisokat, és emiatt irányították médialövedékeiket ellene. és ez a film nem próbálja titkolni, hogy a CBS igazgatója, William Paley hírfőszerkesztője, Fred Friendly zsidók voltak. Még utalnak is halványan Friendly zsidóságára. Érdemes arra emlékeznünk, hogy már akkor kezükben voltak az elektronikus médiák. Nyilvánvaló befolyásoltsága ellenére JÉ&JSZ a legjobb film, amit az utóbbi öt év Oszkár-díjra jelöltjei között láttam, melyek mindegyike politikailag és társadalmilag magas fokon befolyásolt. A szereplők és a rendezés elsőrangú. Tudatosan vették föl fekete-fehérben, hogy az 50-es évek hangulatát idézzék föl, és sikeres a maga módján, noha kicsit túhangsúlyozza a cigarettázás divatját. A CBS híradók termeiben a barátkozás bemutatja az egyirányú politikai irányulást a híradói csoportban. Nagyon hasonló ahhoz, hogy ők egy bizonyos csapat szurkolói egy futballcsapatéi, ők ellenünk, ami valószínűleg pontosan megfelel annak, ahogyan ők fölfogták feladatukat. Nincs szükség a média összeesküvésének föltevésére; riporterek és igazgatók közös kultúrát osztanak meg egymással, amely kultúra zsidó érdekeket képvisel és ellenséges a hagyományos fehér értékek iránt. Így, ha Önt is érdekli a politika, mint engem, érdemes megnéznie JÉ&JSZ-t. És mivel annak McCarthy ellenes propagandáját valahogy ellensúlyozza, hogy a film támogatja a komoly híradói munkát, így az általa támogatott irányzat nem teljesen destruktív. RICH BROOKS
http://vanguardnewsnetwork.com/v1/index276.htm
Kapcsold le TV-det.
A négerek borotvált majmok,
2002, március 25. AVNN aktivista, Mark rivers első verse nem tudja mindig hatástalanítani a második igazságát, mindegy mennyire próbálja. Tekintsük a híres túlélő sorozatokat a CBS-en. Eddig négy különféle verseny volt, négy helyen: Taiföldön, Ausztráliában, Afrikában és legutóbb a Markéza szigeteken. Mint minden más a TV-ben, a túlélő a zsidó gyűlölködés a kultúrarombolás hihetetlen bőségszaruja. Emiatt állandó médiatámogatást élvez. Főidejű hirdetések, nagy cégektől, CBS reggeli műsorok, heti ismétlések, és még a Playboy is küld karcsú női versenyzőket, és így a végtelenségig. Még azok is, akik soha nem néztek meg egy versenyt sem, valószínűleg ismerik a győzteseket. A Taiföldi verseny győztese, Richard Hatch, kövér magamutogató szerető, aki ideje nagy részét meztelenül töltötte a szigeten nőket és férfiakat keresve ki. Az afrikai győztes Ethan Zohn, egy göndörhajú zsidó Massachusettsből, mely a keleti parti fővárosa a serdülés előtti homokos befolyásolásnak a nyilvános iskolákban. Kettejük között van az egyenes, fehér, nemzsidó amerikai többség, melyet csak kevéssé rontott meg a családbomlasztó nőies program. Az ausztráliai verseny győztese a fehér, középkorú nő, Tina Wesson. A zsidók húzta madzagok és szereposztás miatt a túlélőket "valóságműsornak" nevezik. És a valóság nem néz TV-t, nem jár nyilvános iskolákba, és nem szerzi utasításait az éjjeli hírekből. Következésképpen a valóság mindig fittyet hányhat a zsidó média liberális fantáziájára, és politikai igyekvéseire, melyeket rá akarnak húzni. A faji egyenlőség fantazmagóriája - talán a legnagyobb csalás az emberi kultúra során - hamar elmorzsolódik a nyilvánvaló dolgok súlya alatt. Ahol negroidok élnek, ott az élet csúf. Ők fogyasztanak, tönkretesznek és romba döntenek mindent. A negroidok szerint az egész világot arra teremtették, hogy ők belekeverjék afrikai eredetű majomszerű génjeiket. Ezt naponta bizonyítják Amerika minden városában, és mindenütt máshol a világon, ahova az ottaniak balszerencséjére megjelennek. Négerek, feketék, afrikaiak, afrikai amerikaiak, negroidok, csónakajkúak, dzsungellakók, kékgumik és egyebek. Bárminek is akarják, hogy hívd őket, bárminek akarod nevezni őket. a végső vizsgálat kimutatja hogy léteznek, és nincs szégyenérzésük - ez könyvemben komoly érv arra, hogy ők a zsidók közeli rokonai. Ha a negroidok eléggé emberek lennének ahhoz, hogy szégyenérzésük legyen, akkor alázatosan térdet hajtanának a fehérek előtt. Önkéntesen jelentkeznének, hogy legyen tulajdonosuk és hogy dolgozhassanak élelmükért és lakásukért. Ahogy a történelem bemutatta, a negroidok egyszerűen képtelenek ezeket maguknak biztosítani. Nem tudnak egyedül megélni olyan helyen, ahol nem terem az élelem magától és ahol a klíma nem olyan enyhe, hogy bárhol meg tudjanak aludni, miután valamit kerestek - növényt, majmot, gyereket, társat, vagy egy gyanútlan fehér nőt bántalmaztak. Ma a szemérmetlen negroid állatok gazdaságilag tulajdonok akarnak lenni, hogy a fehérek támogassák őket. De amilyen lusta degeneráltak, dúlnak-fúlnak, ha munkáról van szó, és elutasítják, hogy dolgozzanak a luxusért. A. Példa: az előbbe említett túlélési sorozat. A liberálisok bosszantására, noha a négy verseny a világ más és más táján zajlott le, teljesen más versenyzőkkel, egy dolog azonos mind a négyben. Kitalálja, mi az? Fájdalmasan megjósolható: A niggerek lusta semmire sem jók, és a fehéreknek kell "cipelni" őket, és addig tűrni, míg elfogy a türelmük, és végül kiteszik a feketéket a szigetről. És tényleg kirakják őket. Mindig nagyszerű esemény, mikor ez megtörténik! Amikor vége a szavazásnak a sötétbőrű kioltja fáklyáját és eltűnik, a megkönnyebbült fehérek pillantása előrejelzi azt a napot, amikor a fehérek kirakják a feketéket országaikból az afrikai dzsungelbe. Jó utat, Amos! Hásta la vista, Andy! Bár mondhatnánk, hogy szép volt eddig. Itt egy pár túlélő: A Taiföldi túlélő: Bemutatjuk Gervase Petersont (fekete). Ifjúsági kézilabdaedző Philadelphiában. Legnagyobb teljesítménye, hogy még él 30 évesnél idősebben is. Ez nemcsak ostoba de jogosulatlan is. Gervaseról süt a szemtelen lustaság és a túlélő ügyesség hiánya. Ismételten elmondta a közönségnek, hogy "bája" miatt remélte, hogy továbbjut, mert nem dolgos ember, és fél a víztől! 30 éven túl azért tudott élni, mert szerencséje volt, és fehér ember társadalmában él, nem saját teljesítményének köszönhetően. Noha gyanítom, hogy feketeként veszélyes kiváltani a jóléti csekket a postán, mert jó esélyed van rá, hogy negroid szomszédaid "sapkájukat a seggedbe lökik". Valaki kételkedik abban, hogy elköltözött fekete társai szomszédságából, ahogy elkezdte kapni a jóléti csekkeket? (Jelenlegi lakóhelyén a piackutatók megkísérlik meggyőzni a feketéket, hogy italuk jobb, mint megszokott szódájuk.) Az ausztráliai túlélő. Neve majomszerűen Nick Brown. kisebbségtámogatási akció gyümölcseiből él, és másodéves a Harvardon a jogi fakultáson a műsor idején. Briliáns kapó? Ez a kagylószájú majom a parton feküdt, míg fehér társai tüzet raktak és sátrat vertek. "Ah" gondolta "a gettó, Harvard, még az ausztráliai bozótban is ugyanaz: a fehér megkönnyíti életemet!" Az afrikai túlélő. Egy kvázi-néger, a 44 éves Linda Spencer nyert, aki életrajza szerint Boston belvárosában nőtt föl, (nem meglepően) jóléti támogatásból. Az afrikai túlélőnek egyetlen feladatot kellett megoldania, ellenfele egy másik néger volt. Mintha a műsor szerkesztői arra számítottak volna, hogy elég nem meghívott néger lesz a közelben, kihalásztak egy garantáltan eléggé fekete négert, aki olyan fekete volt, hogy napközben szentjánosbogarak röpködtek körülötte. Annyira fekete volt, hogy még a neve is az volt:Clarence Black! És mintha ez nem lenne elég, íme a leírása: 24 éves, nőtlen (hogy hány házasságon kívüli kis néger származik tőle, az más kérdés), gimnáziumi kosárlabdaedző, a negroidok által tönkretett Detroitból, ahol hajadon anyja nevelte (van más is az úgynevezett fekete közösségben?). A legjobb az egészben, a legluxusosabb tárgya a katonai mintás nadrágja. Ez a negroid szerette a "Zulu" játékot és a kihívások előtt hadi színeket festett arcára. Micsoda látvány! Egy önmagát és fajtáját karikírozó néger, akit személyesen kértek fel arra, hogy egy dzsungelbeli fekete nyulat alakítson. A Markézai túlélő. Ez a verseny még folyik, és az első naptól a fehérek, akik elég szerencsétlenek voltak, hogy a két feketével lépjenek föl sátrakat építettek és tüzet raktak, míg azok az árnyékban hevertek. Az utolsó hét története bemutatja a klasszikus húgyagyú néger arroganciáját. Seant, egy fekete tanító New York-ból fogták be a kamerák, aki ordítozott, mondván, hogy a fehérek túl sokat dolgoztak, és ő beteg ettől. Megbolondulok, mondta kiguvadó szemekkel fogát csattogtatva Gabrielnek, egy szőke, szelíd farmerfiúnak Északkarolinából, "nem akarok heti hét napot dolgozni. csak pihenni akarok. érted, amit mondok?" A fekete szorgalom e mintaképe, a New Yorki gyerekek tanítója, aki szerepmodell, odáig ment, hogy ezt mondta: "nem vagyok rabszolga! ez nem ültetvény! A rabszolgaság 400 éve végetért! Felnőtt ember vagyok, és nem azért vagyok itt, hogy fehérek dirigáljanak nekem. " Mi a legproblematikusabb ebben a markézai színjátékban? Egy tanár, aki primitív módon beszél, mint aki soha nem járt iskolába? Sean reflexei a rabszolgaságra vonatkoznak? Mi van nyílt ellenségességével a fehérek iránt? Mindez nevetséges és zavaró, de tipikus és előre megjósolható. A legproblematikusabb az, hogy a toleráns fehér Gabriel - mint sok más fehér hasonló helyzetben- tisztelettel figyelte gettógagyogását, ahelyett, hogy rögtön megszakította volna Sean szövegét ezt mondva: "Figyelj, segglyuk. Ez nem a Sharptoni éjjeli menedékhely. Ez csoportos túlélés. Élelmiszerjegyektől nem esnek a kókuszdiók a tányérodra, föl kell másznod értük a fára. Nem a szociális hivatal húzott tetőt a fejed fölé, hanem mi, mi a csoport fehér tagjai, ameddig te pihentél. Ha önkéntesen dolgoztál volna a csoportban, nem kellene elmondanunk, hogy pofátlan lusta dög vagy. A kinyilatkoztatás jó dolog, 'tanár': vagy te is dolgozol, vagy pakolj össze és tűnj el." Szégyentelenek. Haszontalanok. Kimerítőek. Negroidok. Némelyik tud énekelni, mások táncolni, némelyik bohóckodni. De a legtöbb csak agresszív, rámenős, zsidók által heccelt dühöngő, aki mindent mástól vár el. A Sean és Gabriel közti vita jól mutatta be ma a fehérek és feketék közti viszonyt Amerikában. Alkalmatlan, önfejű fekete jelenik meg a fehér civilizációban. Józan számítás szerint ez a legtoleránsabb, jóindulatúbb és nagyvonalúbb helye a világnak. És noha nem teljesít semmit, és mindenkit elüldöz környezetéből, türelmes jótevőit hálátlansággal és durvasággal jutalmazza. Úgy viselkedik, mintha Ruandában lenne, éljen a sötét vademberségben hazájában, és mintha a fehérek körülötte késforgató Hutu vezérek lennének, míg ő egy sánta tuci, akinek nincs esélye a földön. Mindenütt és mindig ugyanaz, még a kamerák előtt is. De csak addig, amíg zsidók irányítják világunkat. VICTOR WOLZEK |
Josef McCarthy
Edward Murrow