Hirdetések - ellenünk
Gleichschaltung: Hogyan hozzák létre és erősítik a hirdetések a társadalmi ortodoxiát.
http://vanguardnewsnetwork.com/v1/tv2.htm
Egy friss National Review-ben UPS (csomagszállító vállalat) hirdetése volt. Két embert mutat, egy feketét és egy fehéret. Mindegyik az UPS alkalmazottja, és együtt hozták létre a manna csodái vállalatot, amely egyfajta autón levő leveskifőzde. A nagy szavak a következőek: Elhatároztuk, hogy senkinek se kelljen választani az élelemvásárlás és gyógyszervásárlás között. Ez a fajta dolgok befelhősítése demagógia már régóta hallható a demokrata választási beszédekben, de lassanként bekúszik a vállalatok hirdetéseibe is. Természetesen olyan hirdetések már húsz éve folyamatosan mennek, melyek a különféleség utópiáját hirdetik. De ez a fajta hirdetés belejátszik az új nyilvános-magán partnerség ötletbe, amit a kormány és az ENSZ próbál támogatni. A kormány nemcsak ötmillió dologgal próbálkozik, melyhez nincsenek meg az eszközei - és szedi be érte fizetésed felét - hanem megpróbálja a magánszektort is rávenni, hogy végezze el a tényleges munkát, amit új bürokráciái állítólag megpróbálnak megtenni. Helyesen gondolja, ön fizeti a szerződéses alkalmazottat, és végül önnek kell kikövezni az udvart. Ezt majdnem túl unalmas és nyilvánvaló kimutatni (ezért jobb, ha a liberális közgazdászokra hagyjuk, akik élvezik ezt csinálni), de a kormány úgy tűnik, így dolgozik: létrehoz egy hibás problémát, és jelentkezik a "megoldással": a megoldás valóságos, és sokkal nagyobb problémát hoz létre, és ez kényelmes ürügyet ad arra, hogy a kérdéses szektort teljesen átvehesse. Így áll elő a bürokrácia munkásainak és vevőinek többszörözött hada, és az állam ereje nő. Így hozza létre a kormány saját piacát. A kormány üzlete nem abból áll, hogy igényeket kutat ki, ás ezekre szabott szolgáltatásokat kínál föl, hanem problémákat hoz létre, és saját erejét növeli, mikor ezekre pénzelszívó "megoldásokat" kreál. A kormány viszonylag kis problémákat talál, olyanokat, melyekről senki, a legjobb indulattal és korlátlan mennyiségű pénzzel sem tehet, és nagy problémává változtatja őket, melyeket bürokráciái szinte soha nem "oldanak meg". Eddig még csak 12 millió ember mutatott erre rá, úgyhogy hadd legyek a 12 millió egyedik. Jegyezzük meg, hogy ez az UPS hirdetés konzervatív sajtótermékben fut. Ha a kormány elég nagy lesz, akkor annyi dollár van a kezében, hogy még a konzervatívak is kényszerítve vannak vele üzletelni. Kevés annyira elvhű, hogy megmaradjon az elveinél. Ez a hirdetés a következő feltételezésekből indul ki: A) az élelem és orvosság közti döntés esetén nem mindenki dönt ugyanúgy (kis jövedelem) B) Ha a kormány fizetésed felét megtartja, ez nem korlátozza fizetési lehetőségeidet C) A kormány beavatkozása a gyógyszeriparba nem emelte mesterségesen a gyógyszerárakat D) kövér, buta, átlagos küllemű fickókat (akik úgy néznek ki, mint egymás fotónegatívjai komoly holsteini kidudorodásaikkal) csodálni kell a konzervatívoknak, akik konzervatív újságokat olvasnak, mert ezek segítenek másoknak. Nem gondolnak utána, hogy mi az oka a problémának, hanem tesznek valamit a dologért. Ez csodálatra méltó. 200-ben nem szokás gondolkodni Amerikában. Csak ahogy a hirdetések sugallják: fogjuk be a szánkat és csodáljuk, ahogy a két fickó cselekszik, ahol a kormány tevékenységének és az emberi butaságnak természetes következményei mutatkoznak meg, vagy egy birkaszerű fickó, aki meg szeretné tartani fizetése nagyobb százalékát a nyilvános oktatás pofája helyett. Minden demokrácia vége a gondolkozók gyűlölete. MI az átlag, a népszerű. a "korrekt" -ennyit kell tudnia a "szabad polgárnak". És a kormány, az iskolák és a médiák és hirdetések informálják majd őt a szükségesről.
http://vanguardnewsnetwork.com/v1/tv3.htm
A következőt nevezik tudósok leépítésnek. A Business Week 1998 november -i számának 143 oldalán levő motorola hirdetés szimbolikája és digitális DNA-járól van szó, amely egy fehér autószerelőt, Earlt mutatja. Megmutatjuk, hogy Earl (női megfelelője Wanda) lett az amerikai típus, melyet a társadalmilag elismert gyűlölet sújt, ahogy ezt a zsidó-irányította médiák támogatják. A zsidó gyűlölethirdetés alján olvasható: " Ki hitte volna, hogy egy elektromos csip kocsidban segít, hogy ne kelljen kurblizni, más autók segítségére sincs szükséged, és a legjobb: a szerelő Earl is fölösleges lett." Fölül egy szőrös, testes ember, az említett Earl, aki úgy néz rád, hogy az a benyomásod, amikor megkérdezi: Mit tehetek önért? ezt úgy is gondolja. Nem lusta vagy ellenséges, de úgy tűnik, át akar verni. Ahogy nyelvtantanárai átverték a hirdetés íróit (nyelvtani hibákról van szó a hirdetésben). A "vörösnyakú" (fehér ember gúnyneve) minden jele jelen van, jobbra a gesztenyebarna szegélyen: 1) pocakos, középkorú fehér férfi 2) szőrös csuklók, egyfajta fordított playboy divat; ahelyett hogy kiretusálták volna, a motorola művészei inkább szőrt retusáltak a képre. 3) izzadságszagú pusztaság 4) Olajos alkar, kocsikenőcs, mely a feltűrt szerelőnadrágból kilógó alsónadrágra tapad. 5) a déli államokat jelképező kereszt, amit kissé elrejtettek az autóalkatrészek között egy képeslap alatt. 6) A másik kéz, vastag, lassú ujjakkal, melyek nehezen képesek egy szép kis kávéspoharat tartani 7) a kávéscsésze, melyet nem egy, hanem két gusztustalan foltcsepp takar 8) Earl ingzsebének árnyéka délre mutató nyilat alkot, mely elmagyarázza a gyöngyöket Earl fején. 9. A nyíl alatt egy hosszú középsőujj árnyék kiegészíti az előbbit egy "jaj neked, ha nem tudlak használni" jelképpel. 10. A feje mellett kikapcsolt villanykapcsolók. 11) tőle baloldalra egy telefon úgy néz ki, mint egy hurok, melybe négerek nyakát szokták tenni. Itt van ő. akinek gyűlöletére és gúnyolására kitanították Amerika lakóit: jutalmat kap, ha gúnyolja és gyűlöli, nem büntetik meg, ha gyűlöli és kineveti. Ezt köteles tudni. Egy fehér ember. A fehér ember. Te... Az ősi, a lehető legrosszabb:
erőszakos (telefonzsinór)
aki
erőszakos (arckifejezés, ujjai árnyéka)
Kifehéredett, banális maradványa a tavalyi címkéknek - mi, még itt van?- nem, mint a nagyszerű, jövőbe mutató homokkarcoló, szilikonból levő, szusievő, sárganyakú csoda, ami segít nekünk Earl elkerülésében. Igen, elkerülésében, mert Nem akarjuk, hogy a buta, erőszakos, lusta, kellemetlen, bűnös Earllal dolgunk legyen. Igen, az a bugyuta öreg vörösnyakú jobb, ha elvan nélkülünk, különben Pearl okos fiai még kidolgoznak egy technikailag biztos kikötő-megkerülést. Kérdés: A hirdetés azt közli, hogy el kell mennünk Earlhoz, ha tudjuk is, hogy át fog bennünket rázni. A fehér ember néhol szükséges, ha gyűlöljük is. Vagy ezért gyűlöljük őt mi zsidó/színesek? Van osztályszempont is. Earl foltos ruhás, kékgalléros ember, akivel nem fogunk nagyszerű jazzt hallgatni, szemöldökünket gyűrűkkel díszíteni, néger éttermekben pizzát enni, techno zenét hallgatni. Undorító, undorító Earl. Olyan buta és durva - igen attól tartok szó. Earl nagy és kövér, én vékony vagyok - Earl nem veszi föl velem sem testileg sem adóilag. (ez valakinek nem tetszik?). Lehet hogy Earl jól eltájékozódik Északgeorgia erdőiben. Isten ments, hogy én eltévedjek bennük. Istenem, hol van Burt Reynolds, amikor szükségünk van rá? A dolgok megfordultak. A változás teljes. A vörösnyakú lett a nigger. És Earl és női társa, Wanda az új Ámos Andy. Earl és Wanda az új, hivatalosan jóváhagyott típusok, akiket a média gyűlöl, mint a déli férfit általában. És mi mindannyian meg vagyunk híva, hogy osszuk ezt a gyűlöletet, mint társadalmilag jóváhagyottat és törvényest. Más helyet és időt képzelek el. Más céget. Más hirdetőcsoportot más projekttel. Vásári újságot repülőtérigazgatóknak. Új csipet, amiben a repülőtérbiztonsági program fut. Új csip, ami segít Önnek abban, hogy ne kelljen Earlra hagyatkoznia. De ez nem puha Earl, ezt az Earlt a nap évezredekkel ezelőtt fehérítette ki, nem ma. Majdnem olyan, mint egy fekete vöröshal. Sötétkék ruhája van, fontos kinézetű névtáblával. Ez az Earl nem foltos, és nem néz önre. Oldalra néz, Tamikára és LaTawnyara, fehérfogú vigyorral, nem figyelve az örökös Miller időre, és nem veszi észre a fekete képűt, aki rakétát tol kocsijában a színesek által igazgatott Ellis-Islandi kapun át. LaTawnyának csat van a hajában és a Sony lemezjátszó snoopot játszik. Két hájas néger nő, egy sovány fekete fickón automata repülőtérfigyelő-rendszer. Képszöveg: Ki hitte volna, hogy egy elektronikai csip az ön biztonsági rendszerében segít a sorállás, a nemzetközi terrorizmus, és a legjobb, Earl felszámolásában? Ennek a két Earlos hirdetésnek a közhelye rasszista, és az egyik igazi hirdetés. Sajnos mindkettő ugyanaz. Melyik az igazi? Nézzük a két Earlt. Az egyik vicces karikatúra, a másik rasszista szatíra. Az egyik közreadott hirdetés. Az egyik elképzelhetetlen. Az egyik nyíltan vakbuzgó, szeretettel csinált, végtelenül részletes. A másik csak pontos. Earl démonizálása olyan szál, mely 200-ben minden kultúrán átmegy. És igazán furcsa, hogy milyen gyakran hívnak Earlnak egy déli, vidéki férfit, aki ezeknek a szálaknak a főalakja. A feleségét pedig Wandának hívják. Dixie Chicksnek nemrég slágere volt "viszontlátásra, Earl" címmel, megkínzott felesége gyilkosáról, akit Wandának hívnak. Látjuk ezt a kapcsolást. És a minap megnéztem a Karolina a városban-nak egyik részét. Ő és morózus segédje autóznak, majd kátyúba kerülnek az országúton. Felültetik őket, amíg az autójavításra várnak, és a pár, aki ezt teszi velük, -eltalálta- Earl és Wanda. Nem szükségszerűen gyűlölködőnek vannak ábrázolva, de mindig ők a "másikok"- valami alapvetően más és különböző rajtuk önhöz és hozzám képest, akik normális emberek vagyunk, ők úgy akarnak öltözni és viselkedni, mint a niggerek, noha bőrük színe világos marad. Valahol láttam, hogy Dixie Chicks örült annak, hogy Isten nem ütötte őket agyon, hogy ilyen merész és szokatlan dalt írtak, mint "viszontlátásra, Earl", amely bátran felvetette a házasságban történő erőszak eddig tabuizált kérdését és a könnyelmű gyilkos nőveréseket és erővel való visszaélést. Örültek, hogy a dal népszerű lett, örültek, hogy elterjedt, örültek, hogy az embereknek tetszett. Örvendetes. Mertek egy dalt írni, ami egy férfit szidott, aki verte a feleségét, és dicsérték a nőt, aki megölte a férjet. Ez lázadás, a régi, elavult gondolkodástól való elszakadás. A legjobb hagyományosan gondolkodóknak vannak színpadaik, ahol kielégítik a hamis lázadókat. A hamis lázadás mint a cukor adható el a fogyasztói király társadalmában. Mindenki lázadó. Itt egy pár idézet Alan Dershowitz "eltűnő zsidó" c. könyvéből: Az olvasott amerikai elme bizonyos mértékig zsidó módon gondolkodik és válaszol. Ma ez a befolyás feltűnőbb, ahogy egyedi zsidók uralják a TV-t, filmet, könyvkiadást, újságokat, a hírlapi hirdetéseket, a közkapcsolatokat és más, véleményalkotó üzleteket. Ez történik a Dixie chicks és más hasonló társaságokkal. A zsidók megtanították őket arra, hogy gyűlöljék saját fajtájukat, hogy gúnyolódjanak saját fajtájukon, és hogy lázadásnak vagy függetlennek tekintsék a fentieket. Amit a liberális zsidó lenéz, az halott apák, arab terroristák, fegyvertulajdonosok- mindezt a zsidók által befolyásolt iparban valós problémának tekintik. És ha valaki ezektől a zsidók szavaival beszél, azt hősnek, bátornak és merésznek tekintik. Dicsérik, és jutalmazzák emiatt. 2000-ben nem kevésbé bátor népdalt írni a nőkkel való rosszul bánásról. Még sokkal bátrabb lene egy olyan dal, ahol a nő a hibás. Vagy egy dal, mely Earlt ünnepelné ahelyett hogy niggeresítené. De ez soha nem történik meg. És ez a népzenében van, ami kevésbé változik, és kevésbé fogékony a zsidó befolyásra, mint a kultúra más ágazatai. De a népzene, az utóbbi időben nagyon vizenyőssé lett. Ugyanazt a liberális tömörülést érezzük ebben is, mint mindenütt máshol. Alan Jackson és George Strait egyik száma a Nashvillei gyilkosságról szól és ez a szám megölte a hagyományos népzenét hagyományos hangszereivel, mentes a pop és hasonló elemektől. Sör hab nélkül - kicsit tviszt szerű. És díjat nyertek a dallal. Mi a különbség Nashville és Hollywood között? Ahogy Robert Altman "a játékos" c. darabja bemutatja, mely a Hollywoodi típusok jelleméről és együttéléséről szól, a végén ezek a színészek, énekesek, és ünnepelt figurák nagy öndicséretbe esnek, és ahogy megnézzük az embert, a disznót, az énekest, a filmrendezőt, a színészt, és egy idő után nem tudjuk egyiket a másiktól megkülönböztetni. Earl a régivágású, hagyományos vidéki férfi, akit magunk mögött hagytunk, ma nem jó már semmire, legfeljebb éjféli hidegrázás előidézésére. Ő emlékeztet mindarra, ami rossz volt a sötét korban, amitől a zsidó lovagok megszabadítottak bennünket "polgárjogaikkal" és nőmozgalmukkal, és ezer más "fölszabadítással". A déli fehér ember talán a legbarátságosabb, legúriemberszerűbb, legcivilizáltabb és udvariasabb típus, amely valaha is létezett Amerikában, és elmúlása és köpködésünk rajta, ahogy haldokolva fekszik azt mutatja, hogy mennyire zsidókká váltunk. Igazi lázadás és igazán kockázatvállaló állítás, valójában ennek kimutatása, de ne várja, hogy Chicks és Motorola és a zsidó Karolina meg fogja ezt tenni. Nem, Earl démonizálása itt kell, hogy maradjon, legalábbis addig, míg utódaink meg nem elégelik azt.
|